"Nem az a baj, hogy hosszúra sikeredett a leveled, hanem az, hogy annyira elveszel a picike részletekben, annyira akarod minden apró mozzanatát ecsetelni, hogy én is elvesztem a fonalat, te pedig szerintem nem látod a lényeget.

A lényeg (szerintem), hogy miért is kéne 5-10 évre tervezned? Miért nem próbálod meg csak élvezni azt, ami megadatott, nem elvárni a másiktól, sem magadtól, sem a kapcsolatotoktól, hogy úgy működjön, ahogy a nagykönyvben meg van írva - mert nincs Nagykönyv. Minden kapcsolat más.
Tanuljatok, élvezzétek egymás társaságát, élvezzétek az Életet. Nem kötelező a közös jövőt tervezni, mert az megmérgezheti a jelent - és a sok agyalással te is ezt teszed...."

Ezt másfél hónap híján 10 éve kaptam egy hosszú történet leírására és azzal kapcsolatos tanácskérésre válaszul. És most is milyen igaz. 10 év eltelt, és én is változtam, de vannak dolgok, amik állandóak maradnak az életben.

Ezt most elrejtem, és ha kell újra emlékezek. Újra előveszem. És megpróbálom az életem most jelen pillanatban e szerint a tanács szerint élni.