Képes vagyok egy problémán napokig rágódni. Keresni a legoptimálisabb megoldást, még akkor is, ha az nem létezik. Képes vagyok emiatt egy olyan lelkiállapotba hajszolni magam, ami senkinek sem jó, de legfőképp nekem nem. Ez a három nap így telt el. Gondolkoztam, rágódtam dolgokon. És igazából…

------ Néha kurvára elegem van a világból. Hogy mindenki baszottul boldog, mindenkinek bejött az élet, mindenki boldog házasságban tengődik, és gyereket tervez, vár, nevel… én meg, itt ülök megrekedve ebben a szánalmas életben, ahol se előre, se hátra. Sose lesz olyan boldog házasságom – sőt…

Egyáltalán nincs semmilyen karácsonyi hangulatom. Sőt, elnézve a botban tülekedő embereket és a lefosztott polcokat, még inkább elmegy a kedvem az egésztől. Az egyetlen jó dolog (na jó nem az egyetlen, de a legfontosabb), hogy lassan vége az évnek, és bár nem fogok túl sokat pihenni, de kicsit talán…

Elég következetes embernek tartom magam. Nálam nagyon ritkán van szürke. Ha már dönteni kell, akkor vagy fekete, vagy fehér. Engem általában vagy kedvelnek, vagy nagyon nem. És valahogy én is így vagyok az emberekkel.  Mondhatjuk, hogy néha nem is feltétlen konzekvens vagyok, inkább makacs. De az…

Vannak napok, amikor az ember nem találja a helyét. Amikor bármit tesz, az senkinek és sehogyan sem jó. Így keltem, sőt igazából az egész hétvégém ilyen volt. És még nincs vége. Két napja gyötör a migrén, ami egyébként alapesetben két napnál (pontosabban 48 óránál) tovább nem szokott húzódni. Tehát…

Hülye vagyok, hogy egy olyan ember gondolatait olvasgatom, akiről egy párhuzamos univerzumban tudomást sem akarok venni?Sőt egy párhuzamos univerzumban ez az ember nem is létezik, és nem rondít bele a képzeld világomba... Igen, azt hiszem nem vagyok normális.