Kezd darabjaira hullani a világ körülöttem.

Vagy valahogy kezd átalakulni valami nem várt, fura és meglepő módon.

Az otthon már nem az az otthon, ami régen volt. Az emberek már nem úgy állnak hozzám, ahogy azelőtt. (Ez kivételesen jórészt pozitív dolog.)

És bár érzem, hogy kéne a változás, mint egy falat kenyér, nincs elég bátorságom gyökeres változásokat hozni a saját életembe. Bár a szikra már megvan. De valami még hiányzik. Talán belőlem. Talán a világból. Még nem tudom.

El kell kezdenem változni, változtatni. Akkor is, ha ijesztőnek tűnik. El kell hinnem, hogy ez jó lehet nekem. Talán tényleg jó lesz nekem.