------
Néha kurvára elegem van a világból. Hogy mindenki baszottul boldog, mindenkinek bejött az élet, mindenki boldog házasságban tengődik, és gyereket tervez, vár, nevel… én meg, itt ülök megrekedve ebben a szánalmas életben, ahol se előre, se hátra.
Sose lesz olyan boldog házasságom – sőt semmilyen sem –, de még csak hasonló élményben sem lesz részem. Sose lesz olyan odaadó párom, amilyenre valójában vágyom. Én csak csorgathatom a nyálam, és lassan a könnyem is kicsordul, mert nem tartom igazságosnak ezt az egészet. Én is szeretnék ilyet. Miért nem érdemlem meg?
Vagy, változtassak, rúgjak fel mindent, és kezdjem el előröl az egészet? Kivel? 32 évesen? Illetve közelebb a 33-hoz? Kivel? És hogyan?
------
Nálam ilyen a karácsony (sajnos)... ez se fog változni. Sokat töprengek, és még több szarságra jövök rá, hogy ez az élet valójában nem is az az élet...
